Emigráció

Így utólag könnyűnek tűnik a dolog, pedig minden magabiztosságom mögött végig ott rejtőzött egy állandó félelem, hogy mi történik, ha mégsem vagyok elég jó egy külföldi munkához. Persze csak, ha elvonatkoztatunk a vendéglátóipar munkavállaló elszívó hatásaitól. Van egy ismerősöm, aki évek óta megél belőle Angliában, pedig aztán két angol szót nem nagyon néztem ki belőle és mondjuk a konyhából jövet eltévedne az útját szegélyező két szoba valamelyikében egy üveg sörrel a kezében, amikor bort kértem tőle.

Egy élhetőbb országért tenni kellene. Áldozni időt vagy pénzt, esetleg mindkettőt. Sajnos most egyikből sincs sok. Az időmet a megtakarításaim elköltésével töltöm, hogy amikor eljön az emigráció pillanata, legyen pár király bőröndöm és a munkahelyi követelményeknek megfelelően tudjak majd öltözködni. Természetesen outletben és akcióban vásárolok, de a költségeim így is jelentősek. (Főleg ahhoz képest, hogy bevételeim nincsenek is.) Ha csak a pénzen múlna, biztosan nem mennénk sehová, mert az összeg már így is elég magasnak tűnik. Nem is mertem még összeszámolni, de ezt úgyis meg kell tennem előbb-utóbb, tehát akár most.