Így utólag könnyűnek tűnik a dolog, pedig minden magabiztosságom mögött végig ott rejtőzött egy állandó félelem, hogy mi történik, ha mégsem vagyok elég jó egy külföldi munkához. Persze csak, ha elvonatkoztatunk a vendéglátóipar munkavállaló elszívó hatásaitól. Van egy ismerősöm, aki évek óta megél belőle Angliában, pedig aztán két angol szót nem nagyon néztem ki belőle és mondjuk a konyhából jövet eltévedne az útját szegélyező két szoba valamelyikében egy üveg sörrel a kezében, amikor bort kértem tőle.
Persze azért az ember még be van tojva és mindent hajlandó csinálni, csak ne kelljen szembesülnie a lehetőségeivel. Mert mi van, ha mégsem akkora faszagyerek, mint amilyenek képzeli magát. Különösen, ha már egy ideje hangoztatja, hogy mekkora putri is ez ország és nincs kedve itt élni. Először ugye ki kell pihenni az előző éveket. Tehát bár már egy hónapja tudja, hogy a munka amit végez, az megszűnik, még azért nem tesz semmit a "karrier" mielőbbi folytatása érdekében. Számolgatja a pénzét, hogy mennyi ideig lehet elég, s már installálja is a Civilization aktuális verzióját, hogy gyorsabban teljenek a napok, miközben az asszony a bankban gályázik, vagyis kezeli a kockázatot és esténként otthon hőbörög, hogy az ágyat sem voltál hajlandó megcsinálni. Még szerencse, hogy elkezdődött a Game of Thrones nevű sorozat, melynek hatására máris az angolod fejlesztésével töltheted mindennapjaidat. Elvégre elolvasni négy 1000-1200 oldalas könyvet, abszolút növeli a szókincset. Végül aztán semmi nem ment meg attól, hogy készíts egy önéletrajzot és feltedd a monster és a reed álláskereső portálokra. Meg pár magyarra is, hogy gyakorolhass. Bár utólag azt kell mondanom, hogy ez utóbbi inkább negatív dolgokat eredményezett.
Szóval a magyarországi tapasztalataim azt mutatják, hogy majdnem mindegy, hogy Te jelentkezel egy állásra, vagy ők találják meg az önéletrajzodat, semmiképpen ne számíts fáklyásmenetre. Először a monster angol oldalára feltöltött angol nyelvű önéletrajz (miért is lenne egyáltalán magyar) alapján talált meg az ING. Elmentem az interjúra, mert szerettem volna megkérdezni, hogy mégis mi alapján gondolták, hogy a gyakorlatilag kristálytiszta BI tapasztalatomat biztosítások kötögetésére cserélném. Aztán végül nem "úgy" kérdeztem meg, mert a hölgy kedves és rendes volt és tényleg komolyan gondolta. Ezen kívül még három változatos interjún voltam. Az első totális csőd volt, mármint a srác rendesnek tűnt, felületesen értett is hozzá, de a problémák akkor kezdődtek, mikor az én minimum és az ő maximum összege között egy 100-as különbség adódott. Amire megkérdezte, hogy miért fizessen a cég ennyit azért, hogy egy új technológiára megtanítson, amit értetlenül néztem, mert ez szakmailag (az ő szakmája alapján) megalapozatlan kérdés volt. Ugyanis a technológia, amellyel dolgoztam az előző majdnem nyolc évben, tudtommal már pilot fázisban megy a fogadó cégnél. Valószínűleg az egyetlen ember lettem volna, akit nem vagy inkább kevésbé kell tréningezni.
A második interjú jól sikerült, a céget nem ismertem előtte. Tanácsadócég, ami sok szempontból jó, sok szempontból nem. Legalább a nő aranyos volt és látszólag okos is. Megnéztem a szakmai tapasztalatát a cég honlapján előtte és sokkal rosszabbra számítottam. Igazából nem tetszett az iroda, aztán messze is volt, meg munkatársban gondolkodtak, így bemondtam a pénzt, amit sejtettem, hogy nem fognak megadni. Nem is adtak. De legalább jó volt és feltérképezhettem a környéket. Ugyanis másnap szintén arra volt jelenésem. A partnercégük már kiválasztott Bécsben önéletrajz alapján, alá is írtam gyorsan a titoktartást, aztán megállapodtunk az anyagiakról és vártam az osztrákok hívására, hogy megfelelek-e nekik. Megfeleltem Bécsbe. De ekkor már folyamatban volt egy másik állás is, amelyik valószínűleg szintén Bécsbe vezet, de észak felől.
